Törvénybe kötve, tovább a rögös úton?

Kedves Olvasónk! Következik a 3. rész. Kié az út, amit az Ön befizetett adói feletti pénzből fogunk megépíteni?

Amikor beér egy autós Csobánkára, példának okáért a Magyar Állam tulajdonában álló úton halad, melynek karbantartója, kezelője a Magyar Közút Nonprofit Zrt. A Fő úton és a Vörösvári úton kívül a legtöbb utunk Csobánka Község Önkormányzatának tulajdonában van. Tehát a legtöbb út a község vagyona, melynek kezelője Csobánka Önkormányzata. Ezen tulajdonviszonyok alapján keletkezik a kötelezettségünk útjaink építésére, karbantartására.

Kedvező esetben a lakosokra háruló kötelező feladat kimerül a magántulajdonban lévő ingatlanok körül rendeletben meghatározott sávban a rend-, és tisztaság fenntartása, valamint téli időszakban a hó eltakarítása és a síkosságmentesítésre. Csak annyi a baj, hogy a kedvező eset mostanában nem áll fenn. (Érdemes elolvasni a miérteket ezzel kapcsolatban a korábbi cikkben.)

Amikor olyan helyzet áll elő, mint aminek most is elszenvedői vagyunk: nincs elegendő szabad forrás e kötelező, úttal kapcsolatos feladatok ellátására, az önkormányzati szerv külön rendeletben igyekszik szabályozni, hogy a lakosokat közvetlenül hátrányosan érintő útviszonyok lakossági kezdeményezésre és finanszírozással javuljanak. A rendelet szabályozni fogja az együttműködés feltételeit a lakosság és az önkormányzati szerve között. (A “szerv” praktikusan most a Polgármesteri Hivatal.)

Bár el kell mondani, hogy ez egyáltalán nem újkeletű történet. Út-, és közműtársulási együttműködés korábban is létezett. Volt is erre rendeletünk: a 13/2020. számú rendelet egészen az idei rendelet megalkotásáig hatályban volt. Ezelőtt, körülbelül a ’80-as évek elejétől ezen a módon lett villany, víz, csatorna, és gáz.

Van még egy háttere az egész történetnek: ahhoz, hogy szilárd burkolatú utakat lehessen építeni egy településen, rendelkeznünk kell egy átfogó vízelvezetési koncepcióval. Mert azt mindenki beláthatja könnyedén, hogy amennyiben egy útszakaszt szilárd burkolattal látunk el, onnantól fogva a víz lesz az úr, és ha nem szabályozzuk a folyás irányát, akkor az a felhőszakadás valakinek a kertjében fog elszikkadni – nem kevés anyagi kárt okozva. Mert a víz az úr…

Ha hosszú távon gondolkozunk, ami kívánatos lenne, nem elégedhetünk meg azzal, hogy egy-egy út tervezésénél kikötjük, hogy abban a csapadékvíz elvezetésnek is benne kell lennie. (Mert akkor például a Pitypang utcából hurrá lefolyik majd a víz, és az a víz majd elönti az alatta húzódó Nádas utcát; rosszabb esetben a Pitypang utcával éppen szemben lévő ingatlant.) Járjunk utána együtt, van-e községünknek ilyen átfogó vízelvezetési koncepciója!

Magyar ember hajlamos úgy gondolkodni, hogy a tulajdona határa a kerítés. „Az én házam, az én váram.” És értetlenül áll, amikor közvagyonról esik szó, pedig az út, ami előttünk fut, amin hazamegyünk, az bizony közvagyon, tehát a lakosoké is. Ez főképp akkor szokott problémaként megjelenni, amikor azt kell eldönteni a lakosnak, hogy terepjárót vesz, esetleg lánctalpassal fog közlekedni, vagy úttársulást hoz létre, hogy nagyobb részt önerőből megépítse azt az utat, mely a közösségé (községé) – amit viszont a korábban említettek miatt valahogy mégsem fog a magáénak tekinteni, noha naponta azon közlekedik.

Enyém – tiéd – övé… Kibogozhatatlan gubanc. Ilyen gubancok néha a helyzet természetéből fakadóan képződnek, más esetben pedig a meggondolatlan cselekvések és döntések hozhatnak létre gubancokat, melyek kibogozására aztán vagy találunk törvényes megoldást, vagy nem. És amennyiben nem, akkor valaki bizony nagyon rajtaveszt az ügyleten. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy az út fejlesztéssel kapcsolatos lakossági kezdeményezések mögött felelősen megalkotott szabályozás és a résztvevő felek számára biztonságos jogi környezet álljon rendelkezésre.

Egy dolog biztos: bármilyen közműfejlesztés, útfejlesztés lakossági kezdeményezésre és többségében lakossági finanszírozással történő megvalósításával sem keletkezik tulajdonjoga a lakosságnak: az út továbbra is az önkormányzati közvagyon részét fogja képezni. Éppen ezért tisztázni kell, hogy egy esetleges útfelbontás esetén ki viseli a helyreállítás anyagi terheit: az út tulajdonosa és kezelője, a közmű tulajdonosa és kezelője? Mert egyébként ki más? Ha véletlenül eltörne a főnyomócső az út alatt…

A korábban már említett Üdülők útja alatt 2024-ben sajnálatos módon többször volt csőtörés, ami miatt a szilárd burkolatot fel kellett bontani, utána helyre kellett állítani. És ennek költségeit vagy az önkormányzat fizette, vagy a DMRV, de semmi esetre sem a lakosok a háztartási pénzükből.

Érdemes lenne egy szusszantásra megállni, és értelmezni a 7/2025.(III.28.) számú rendeletünket azon a szemüvegen keresztül, hogy „mennyit fogok fizetni én, a polgár, mit kell tennem, és ehhez mit tesz hozzá az önkormányzatom, munkában és pénzben”? Ehhez azonban még hiányoznak adatok…

De ne fogjon időigényes elemzésbe, a Csobi Egyesület megteszi Ön helyett!

Higgyük el, nem érdemes elhamarkodottan belecsapni egy ilyen nagy beruházásba, ahol 50 méter hosszú, 3 méter széles aszfaltos út kivitelezésének összköltsége 3 millió forintnál kezdődik + egyéb költségek.

Folytatás következik! Ha tetszett a cikk, hasznosnak találta a kedves Olvasó az itt leírtakat, kövesse oldalunkat a Facebookon, vagy iratkozzon fel a honlap hírcsatornájára (pl. Feedly-n). Köszönjük!