Hírét vittük bányánk ügyének

Meghívást kaptam egy régi kedves ismerősömtől, Nógrádi Zoltántól, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanárától, hogy alapító tagként meséljek a csobánkai dolomitbánya elleni civil kezdeményezésünkről.

Az esemény a Közös Értékeink pályázat keretében valósult meg, és a HASS – Helyi Aktivista „Suhancok” Sikerei nevű projekt résztvevőinek szólt. A program célja a fiatalok állampolgári és civil kompetenciáinak aktivizálása intézményi szinten, informális-nonformális eszközökkel. Ez az Alapítványi és Magániskolák és –óvodák Egyesülete (AME) projektje az Ökotárs Alapítvány támogatásával.

Az előadás közben, hasonlóan ahhoz, amikor korábban az ELTE kommunikáció szakára hívtak meg bemutatni a hallgatóknak a Csobánkai Vasárnapok projektet, több kérdést is kaptam arról, hogyan dolgoztunk. A legmeglepőbb kérdés most az volt, hogy volt-e olyan ember, aki emiatt a bánya elleni munka miatt otthagyta az állását. Nem, ilyen nem történt – de valószínűleg azért, mert a kezdeményezést olyanok vitték a hátukon, akik épp nem dolgoztak teljes munkaidőben vagy át tudták ütemezni a feladataikat: kisgyerekes anyukák, rugalmasan otthonról dolgozók vagy nyugdíjasok. Most visszagondolva, sokunknak nagyon megterhelő volt ez a napi 10-12, néha akár 16 órás önkéntes munka. Nekem szerencsém volt: a munkahelyemen megértő volt a főnököm, és átvállalt tőlem feladatokat, mert tudta, mennyire jelentős ez az ügy.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek az alulról induló kezdeményezések – a küzdelmeikkel és eredményeikkel együtt – minél több emberhez eljussanak. Az emberek utánzással tanulnak: így sajátítjuk el a járást, a beszédet, és így tanulunk másoktól egész életünk során. Ezért különösen értékes, amikor a résztvevők maguk mesélnek a tapasztalataikról – ez nagyon motiváló tud lenni. Jó példa erre a DunaKéke pilismaróti egyesület, akik már a kezdetektől támogatták a csobánkai civil szerveződést, megosztva velünk saját tapasztalataikat és jó gyakorlataikat, amit a saját bánya ügyük kapcsán szereztek. Az ő útmutatásuk alapján indítottuk el például a helyi aláírásgyűjtést, és kezdetektől javasolták bevonni az EMLA Egyesület jogászait is a hatósági eljárásba - most ők képviselik Csobánkát az eljárásban.

Úgy gondolom, minden ügy hatékonyabban halad előre, ha megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Ezért minden ilyen meghívásnak örömmel teszek eleget – eddig is így volt, és ezután is így lesz.