Hogyan szerettem bele a politikába?

Emlékszem, elvonuláson gyakran húztunk önismeret-fejlesztő céllal Osho Tarot kártyából. Amikor kihúztam ezt a lapot, annyira szégyelltem magam: hogy kerülhetett hozzám ez a ragyás pofa, az undorító mosolygós álarcával? És az a kígyó is! Istenem! De ronda!

Valami ilyesmit mondogattam magamnak… „Nem, nem! Ez nem Te vagy! Ez rossz, és Te nem vagy rossz! Ez csak valami tévedés lehet!” Lehetetlenül éreztem magam.

Idővel aztán összeállt a kép bennem – magamról. Az én politikusi mivoltomról. Ami nem olyan, mint ez a fazon a kártyán, és főképp nem az, amit zsigerből gondoltam, ítéltem – magamról.

Emiatt a rossz beidegződés miatt sokáig ellenálltam a politikusságnak, amiről az emberek többsége ma is azt gondolja, hogy az bizony nem egy tisztességes elfoglaltság. Ha pedig „jó fej” az a politikus, akkor pedig háládatlan a küldetése. Úgyis el fogják taposni a törtetők.

Ma már tudom, az a pofa a kártyán nem tehet semmiről. Csak és kizárólag én vagyok a felelős azért, hogy milyen beállítottsággal vagyok jelen a közéletben: valóban a köz ügyét szeretném szolgálni, vagy egyéni érdekeim érvényesítését bújtatom a köz ügyei mögé?

Én döntöttem. És velem együtt szerencsére sokan mások is azon elv mentén politizálnak: „a köz ügyét szeretnénk szolgálni”. Néha bizony a saját, egyéni érdekeink kárára. Politikusnak lenni ebben az egyesületi műfajban főképp nem öncélú hatalombirtoklást jelent, hanem: szolgálatot.

Amikor a helyére került bennem A Politikus, onnantól fogva kezdtem figyelni a köz ügyeire – sokkal jobban, mint korábban bármikor. És ez szerethető! Nagyon szerethető! Így történt ez!

Aki nem hiszi, járjon utána! (Esetleg jöjjön velünk!)